Van egy mondat, amit szinte minden spanyolul tanuló egyszer elmond, és szinte mindig rosszul: „Estoy frío.” Minden szava helyes, a nyelvtana mégis hibás, és a spanyol fül számára furcsán, sőt kicsit viccesen hangzik. Nem azért, mert nehéz szó van benne. Azért, mert a mondat magyarul gondolkodik, csak spanyol szavakkal.
Szeptember 30-án van a fordítás nemzetközi napja, és ez jó alkalom arra, hogy alaposabban is megnézzük, mi történik ilyenkor. Ma nem egyes szavakról lesz szó, mint a múlt heti posztunkban a hamis barátoknál, hanem egész mondatszerkezetekről, ahol minden szót jól ismersz, mégis rossz lesz a végeredmény, mert nem szavakat fordítunk, hanem gondolatot.
Miért van külön napja a fordításnak
A fordítás nemzetközi napját az ENSZ 2017 óta ünnepli hivatalosan, szeptember 30-án. A dátum nem véletlen: ezen a napon van Szent Jeromos ünnepe, aki a Bibliát fordította latinra, és a fordítók védőszentjeként tartják számon. A nap létjogosultsága pont abban áll, amit ma tíz mondaton keresztül is megmutatunk: a jó fordítás nem szóról szóra történő átültetés, hanem annak kitalálása, hogyan gondolkodik ugyanarról a dologról a másik nyelv.
Ez a spanyoltanulásban is így működik. Ha egy magyar mondatot szóról szóra próbálsz átültetni spanyolra, sokszor nyelvtanilag helyes, de furcsa vagy egyenesen hibás mondatot kapsz, mert a spanyol egyszerűen máshogy építi fel ugyanazt a gondolatot. Az alábbi tíz mondat mind ilyen: a hibás változat minden szavában igaz spanyol szó, a mondat mégsem az, amit egy anyanyelvi mondana.
1. Fázom
Hibás szó szerint: „Estoy frío.„
A magyarban a fázom, éhes vagyok, félek mind egy egyszerű állítmány. A spanyol viszont a testi érzeteket birtoklásként fejezi ki, a tener („birtokolni”) igével, nem a lét igével (estar). Az „estoy frío” nem azt jelenti, hogy fázol, hanem hogy te magad vagy hideg tapintású tárgy, vagy átvitt értelemben hűvös, tartózkodó személyiség vagy. Ugyanez a logika áll az „éhes vagyok” (tengo hambre) és a „félek” (tengo miedo) mögött is: a spanyol ezekben az esetekben nem egy állapotot ír le rólad, hanem valamit, amit birtokolsz.
2. Hiányzol
Hibás szó szerint: „Extrañas.„
Ez a mondat pont fordítva csapja be a magyar fület, mint amire számítanál. A magyarban a „te” (hiányzol) a mondat alanya. A spanyolban viszont az igét abból a személyből kell ragozni, aki hiányol, nem abból, aki hiányzik – vagyis a magyar alany a spanyolban tárggyá válik. Ha ezt elrontod, könnyen egy teljesen más mondatot mondasz („te extrañas” azt jelentené, hogy TE hiányolsz valakit, nem azt, hogy te hiányzol).
3. Tetszik nekem ez a könyv
Hibás szó szerint: „Yo gusto este libro.„
A gustar-típusú igéknél (gustar, encantar és rokonaik) nem az ember az alany, hanem a dolog, ami tetszik: szó szerint azt mondod, hogy „nekem tetszik ez a könyv”, ahol a könyv „teszi” a tetszést, te pedig csak a részes névmással (me, te, le…) jelzed, kinek. Ezért ragozódik a gustar a dolog száma szerint (gusta/gustan), nem a személy szerint, ahogy azt egy magyar mondatból elsőre gondolnád.
4. Három éve tanulok spanyolul
Hibás szó szerint: „Tres años aprendo español.„
A magyar egyszerűen a jelen idővel is kifejezi, hogy valami már régóta, máig tartóan zajlik: „három éve tanulok” simán jelen idő. A spanyolban ehhez kötelező a „hace… que” szerkezet – önmagában a jelen idő nem hordozza az időtartam jelentését, a mondat „hace” nélkül egyszerűen hiányosnak vagy értelmetlennek hat.
5. Szeretnék egy kávét
Hibás szó szerint: „Amaría un café.„
A magyar „szeretnék” tágabb jelentésű ige: kedvelést, óhajt, kívánságot egyaránt kifejezhet. A spanyol amar viszont szinte kizárólag erős, romantikus szeretetet jelent – ha egy kávézóban azt mondanád, hogy „amaría un café„, az kábé úgy hangzana, mintha szerelmet vallanál a kávédnak. Udvarias kérésnél a querer kötőmódú, feltételes alakja (quisiera) a természetes választás.
6. Kérdezek tőled valamit
Hibás szó szerint: „Pregunto algo de ti.„
Itt a csapda nem is a szó megválasztásában van, hanem az elöljáróban. A magyar „-tól/-től” rag szinte automatikusan a spanyol „de” elöljárót súgja, a preguntar viszont a megkérdezett személyt közvetlen vagy részes névmással veszi fel (te, le…), nem „de„-vel. A „de ti” hozzátoldása nem egyszerűen felesleges, hanem más jelentést sugall (mintha „rólad” kérdeznél, nem „tőled”).
7. Fáj a fejem
Hibás szó szerint: „Duele mi cabeza.„
Két dolog változik itt egyszerre a magyarhoz képest. Egyrészt a doler ige a fájdalmat érző személyt részes névmással jelöli (me, te, le), nem birtokos szerkezettel. Másrészt a testrész elé a spanyolban határozott névelő kerül (la cabeza), nem birtokos névmás (mi cabeza) – hiszen a „me duele” már egyértelművé teszi, kinek a fejéről van szó, a „mi” ezért felesleges, sőt nyelvtanilag idegenül hat.
8. Igazam van
Hibás szó szerint: „Soy correcto.„
A „soy correcto” nem azt jelenti, hogy igazad van, hanem hogy te magad vagy helyesen összeállítva, pontos vagy szabályos – ami legalábbis furcsán hangzik egy emberről. Az „igazam van” a spanyolban is birtoklásszerű állapot, ugyanúgy, mint a fázom vagy az éhes vagyok, ezért ezt is a tener igével fejezzük ki: szó szerint „birtokolod az igazságot”.
9. Gondolok rád
Hibás szó szerint: „Pienso a ti.„
A magyar „-ra/-re” rag irányt fejez ki, ezért logikusnak tűnik, hogy a spanyolban is egy „irányt” jelentő elöljárót (a) kellene használni. A pensar viszont ebben a „valakiről/valamiről gondolkodni” jelentésben az „en” elöljárót vonzza, nem az „a”-t – ez egyszerűen a spanyol ige saját vonzata, amit nem lehet a magyar rag logikájából kikövetkeztetni.
10. Kérek egy kis vizet
Hibás szó szerint: „Quiero un poco agua.„
A spanyol mennyiséget kifejező szerkezeteknél (un poco, un vaso, mucho…) a birtokolt dolog elé kötelező a „de” elöljáró: „egy kicsi -ból/-ből”. A magyarban erre nincs szükség, itt elég a puszta szóhatár („egy kis víz”), ezért ez a „de” könnyen kimarad, pedig nélküle a mondat hiányosnak hat.
Amit érdemes megjegyezni
Ha végignézed ezt a tízet, feltűnhet egy közös szál: egyik hiba sem szókincs-hiba. Minden szót jól tudsz, a nyelvtan mégis csapdát állít, mert a spanyol máshogy gondolkodik ugyanarról a dologról, mint a magyar. Van, ahol birtoklásként fejez ki egy állapotot (tener frío, tener razón), van, ahol megfordítja az alanyt (gustar, extrañar), van, ahol egy elöljáró vált mást, mint amit a magyar rag sugallna (pensar en, preguntar a valakinek, un poco de).
Ez a fordítás igazi tétje, nem csak a mai napé: nem a szavakat cseréljük ki egyik nyelvről a másikra, hanem azt a gondolatot próbáljuk átültetni, ami mögöttük áll. Ha legközelebb egy spanyol mondatot fogalmazol, és furcsán hangzik a fejedben, érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni magadtól: most éppen fordítok, vagy spanyolul gondolkodom?
Ha szeretnéd, hogy legközelebb ne a szavakat fordítsd, hanem spanyolul gondolkodj, nézz körül az Online Spanyol oldalon »